Szinopszis

A hét  néptáncegyüttes (Nógrád - Salgótarján, Vidróczki - Gyöngyös, Rakonca és Palóc Táncműhely  - Fülek, Új Gömör - Rimaszombat, Kenderszer - Bodony, Karancs - Karancslapujtő) bevonásával készülő műsor célja áttekintést adni a dunántúli és tiszai táncdialektusok határvidékén elterülő Palócföld jellegzetes tánctípusairól az Ipoly menti bukóstól a gömöri botolón és a mátraalji tréfás temetésen keresztül a bagi verbunkig, végül visszatérve az Ipoly túlsó oldalára, Rimócra. A tánctipológiai sokszínűséggel arra a tényre szeretnénk rávilágítani, hogy a palócság inkább nyelvjárásilag határozható meg, mint valamiféle konkrét kulturális jegyek alapján.

A műsor központi mondanivalója a 20. század során kialakult államhatárok léte - nem léte. Négy kiválasztott adatközlővel a természetben rögzített filmek segítségével mutatunk rá, hogyan befolyásolta a magyarországi és szlovákiai palócok és velük egütt élő szlovákok ünnep- és mindennapjait a határ. Pál István tereskei dudás, Magdeme Ilona medveshidegkúti énekes, Viliam Slovák füleki fujarás és Elek Menyhért domaházi énekes mondja el saját határhoz fűződő élettapasztalatait: csempészés, munka és házasodás a határon keresztül. A filmek kulcsfontosságú kockáit a műsorban szereplő koreográfiák felfűzésére használjuk. A vetített oral history felvételekből az adatközlők színpadra lépnek, és előadnak egy a vallomásukhoz témájában kapcsolódó népdalt, dudálnak, furujáznak, fujaráznak.

A műsor gerincét három, a résztvevő tánckarok által közösen előadott, koreográfia adja. A lányok a műsor elején közösen Ipoly menti kiszézést mutatnak be (Agócs Polli és Varga Lia koreográfiája) - annak szemléltetésére, hogy a palócság a szlovákokkal a határ mindkét oldalán etnikai térmozaikot alkot, a kiszehajtásban a szlovák anyag is megjelenik. A fiúk bagi huszárverbunkot táncolnak (Széphalmi Zoltán koreográfiája) és a záróképben a Nógrád NTE műsorán futó rimóci koreográfia (Paluch Norbert koreográfiája) dúsul fel az együttesek otthonról hozott anyagával. Az új stílusú népdalokból építkező csárdás és friss csárdás ritmusaira tehát egyesül az elválasztott, az impériumváltások miatt párhuzamos különfejlődésre ítélt, megtartva azonban helyi sajátosságait, kulturális sokszínűségét... mert a határ most nem választ el.

A műsor zárómondatai: "A határok nem csak vonalak a térképen. Életeket választanak el... és kapcsolnak össze. Változásaik a közelükben élőknek egyszer fájnak, másszor örömet okoznak. Szembeállást gerjesztenek, vagy együttműködésre sarkallnak. Mi évszázadok óta határ mentiek vagyunk..."

Agócs Attila
rendező