Szinopszis
A hét néptáncegyüttes (Nógrád - Salgótarján, Vidróczki -
Gyöngyös, Rakonca és Palóc Táncműhely - Fülek, Új Gömör -
Rimaszombat, Kenderszer - Bodony, Karancs - Karancslapujtő) bevonásával
készülő műsor célja áttekintést adni a dunántúli és tiszai
táncdialektusok határvidékén elterülő Palócföld jellegzetes
tánctípusairól az Ipoly menti bukóstól a gömöri botolón és
a mátraalji tréfás temetésen keresztül a bagi verbunkig,
végül visszatérve az Ipoly túlsó oldalára, Rimócra.
A tánctipológiai sokszínűséggel arra a tényre szeretnénk
rávilágítani, hogy a palócság inkább nyelvjárásilag határozható
meg, mint valamiféle konkrét kulturális jegyek alapján.
A műsor központi mondanivalója a 20. század során kialakult
államhatárok léte - nem léte. Négy kiválasztott adatközlővel
a természetben rögzített filmek segítségével mutatunk rá, hogyan
befolyásolta a magyarországi és szlovákiai palócok és velük egütt
élő szlovákok ünnep- és mindennapjait a határ. Pál István tereskei
dudás, Magdeme Ilona medveshidegkúti énekes, Viliam Slovák füleki
fujarás és Elek Menyhért domaházi énekes mondja el saját határhoz
fűződő élettapasztalatait: csempészés, munka és házasodás
a határon keresztül. A filmek kulcsfontosságú kockáit
a műsorban szereplő koreográfiák felfűzésére használjuk.
A vetített oral history felvételekből az adatközlők színpadra
lépnek, és előadnak egy a vallomásukhoz témájában kapcsolódó
népdalt, dudálnak, furujáznak, fujaráznak.
A műsor gerincét három, a résztvevő tánckarok által közösen
előadott, koreográfia adja. A lányok a műsor elején közösen
Ipoly menti kiszézést mutatnak be (Agócs Polli és Varga Lia
koreográfiája) - annak szemléltetésére, hogy a palócság
a szlovákokkal a határ mindkét oldalán etnikai térmozaikot
alkot, a kiszehajtásban a szlovák anyag is megjelenik.
A fiúk bagi huszárverbunkot táncolnak (Széphalmi Zoltán
koreográfiája) és a záróképben a Nógrád NTE műsorán futó
rimóci koreográfia (Paluch Norbert koreográfiája) dúsul fel az
együttesek otthonról hozott anyagával. Az új stílusú népdalokból
építkező csárdás és friss csárdás ritmusaira tehát egyesül az
elválasztott, az impériumváltások miatt párhuzamos különfejlődésre
ítélt, megtartva azonban helyi sajátosságait, kulturális
sokszínűségét... mert a határ most nem választ el.
A műsor zárómondatai: "A határok
nem csak vonalak a térképen. Életeket választanak el... és
kapcsolnak össze. Változásaik a közelükben élőknek egyszer fájnak,
másszor örömet okoznak. Szembeállást gerjesztenek, vagy együttműködésre
sarkallnak. Mi évszázadok óta határ mentiek vagyunk..."
Agócs Attila
rendező
|